Néhány hete született meg az első gyermekem. Nem meglepő módon fenekestől felfordult az életem: hirtelen annyi minden szakadt a nyakamba, hogy csak kapkodtam a fejemet. Vagyis csak kapkodtam volna, ha nem álltak volna a rendelkezésemre már bevált, régóta használt eszközök.

Szerencsémre ugyanis az elmúlt években sokat dolgoztam azon, hogy igazán hatékony legyek, aminek az egyik legfontosabb eszközévé vált egy jó öreg to-do list. Olyan mélyen belémivódott, hogy csak rá kell néznem az aznapi teendők listájára, és a legfelül lévőt megcsinálni, hogy ezt a már-már reflexet használhattam a baba okozta turbulens helyzetben is.

Fontos kiemelni a “reflex” szót, ugyanis az első néhány napban minimális tudatosság volt bennem, csak úsztam az árral, ahogy épp tudtam. Ebbe az úszásba pedig ez a reflex miatt az is beletartozott, hogy rápillantok a teendős listára, és megcsinálom, amit ott találok. Az első egy-két nap után már vissza tudtam kapcsolni egy valamivel tudatosabb állapotba, amiben direkt kerestem is ezt a listát. Ettől kezdve pedig semmi nem állított meg abban, hogy a lányok mindent időben és megfelelő minőségben kapjanak meg, amire szükségük van.

Ezért fontosak a megszokások, hiszen öntudatlanul is előjönnek belőlünk, akár még szorult helyzetben is. Nekem az volt a megszokásom, hogy a teendőim közül a legmagasabban priorizáltat csináljam meg. Úgy gondolom, ez igazán kifizetődő volt.

Te használsz bármilyen to-do list-et a teendőid követésére?