Vezetőként az egyik legfontosabb feladatom priorizálni. Irdatlan mennyiségű teendő keletkezik minden percben, a sok teendő között pedig könnyű elveszni, főleg akkor, ha nem látod jól a nagy képet.

Tanuljunk valamit

Több kollégámmal, más-más csapatokban is megesett mostanság, hogy az általuk vágyott új tudást nem sikerült belátható időn belül elsajátítani. Pedig megbeszéltük, hogy mi a cél, kerestünk hozzá anyagot, és a motiváció is megvolt.

Az első pár nap, maximum egy hét után ellenőriztük közösen a haladást, és többször is koppantunk: pl. még elkezdeni sem sikerült az online képzést.

Azonnal jött az egyik kedvenc kérdésem, amire közösen próbáltunk választ keresni: miért?

Több esetben is kiderült, hogy épp csak beesett valami fontosabb – vagy annak vélt – feladat, aminek következtében a tanulás hátrébb sorolódott.

Szólt is azonnal a vészcsengő: itt bizony változtatni kell, mert különben sosem érünk célt. Két fő irányt láttam: azonnali intézkedésként magasabb prioritást adni a tanulásnak, hosszú távú intézkezkedésként pedig a beeső “tegnapra” és “sürgős” feladatok simítása, fogyaszthatóbbá tétele, repriorizálása.

Én most az azonnali cselekedetem tárgyalásába fogok, a hosszú távúak megérnének egy (néhány) másik írást.

Dedikált időablak

Egyszerű megoldásra jutottunk a kollégákkal. Napi fél órát dedikáltunk a tanulásra. Megkértem őket a megbeszélésen, hogy ott, azonnal vegyenek fel egy fél órás, minden nap visszatérő eseményt a naptárukba.

Beszéltünk majd még kicsit a részletekről:

  • fókuszált fél óra legyen, telefont, miegyebet félretenni,
  • tényleg minden nap történjen meg,
  • a nap első harmadába időzítsék, hogy ha beesik valami tényleg fontos, akkor még lehessen későbbre tolni napon belül.

A következő heti beszélgetésen már sokkal kézzelfoghatóbb eredményről tudtak beszámolni a kollégák. Még nem feltétlenül sikerült minden nap, ill. nem sikerült a nap elején, de haladtak!

Idővel még jobban működött a rendszer, stabil fejlődést alapozott meg ez a napi fél órás rutin.

Az olvasatlan hírlevelek

A minap észrevettem, hogy már 4 db szakmai hírlevél vár olvasatlanul az egyik mappámban. Zavart a dolog, mert nem véletlenül iratkoztam rá fel: érdemi, hasznosítható tudást, meglátásokat, gondolatokat kaptam eddig a hírlevél írójától. Az utóbbi egy hónapban mégsem jutott rá időm, hogy elolvassam, pedig egyenként maximum 10 percet vesznek igénybe.

Bizony, belekerültem abba a helyzetbe, amibe a kollégák is: fontosabbnak ítéltem mindent, mint a saját fejlődésemet az adott hírlevél által. Szerencsémre nekem már nem kell ehhez külső segítség, mint nekik én, hiszen saját magamnak is tudok időt adni. Be is került a naptárba a szükséges 15 perc, és azóta haladok is vele.

Te szánsz tudatos időt magad fejlesztésére, van a heti naptáradban ilyen programpont?