Vasárnap már éreztem, hogy valami nem stimmel. Úgy fájt a jobb combom, mint annak idején, mikor gyerekként növésben voltam, és jött a front.

Ez a gyerekkori emlék azonnal bekapcsolt egy másikat: amikor beteg volt valaki a családban édesanyám elővett a kamrából egy barackkonzervet, amit persze pikpakk elfogyasztottunk. Magozott, hámozott fél barackok. Imádtam!

Segített elterelni a figyelmemet kicsit a pillanatnyi rossz állapotról, és ez már sokszor elég.

Persze itt is megvoltak a szabályok: csak betegen jár a barack, hiszen egyébként vész esetére mindig volt belőle otthon, a tesó is sorba állhat érte, de ő csak egy keveset kap.

Elmeséltem ezt a zsigerből feltörő emléket a feleségemnek, aki a délutáni bevásárlásból ki sem találnátok mivel tért haza. Persze, hogy barackkal.

Sajnos azonban csodát tenni a gyümölcs sem képes, szóval utána még négy napig otthon feküdtem betegen.

Nálatok volt ilyesmi “gyógyszer”? Mi volt a te barackonzerved?