45-60 percet bírok igazán fókuszáltan egy témára figyelni. Utána lankad a figyelmem, már el-elkalandozom, nem hallok ki minden összefüggést olyan jól, mint előtte. Azért, hogy ez a fáradási folyamat ne harapódzon el túlzottan nekem kell tennem, hiszen más nem fog figyelni az én igényeimre pl. egy megbeszélés kellős közepén.

Szünetet szoktam kérni. Elmenni mosdóba, sétálni, kinyújtóztatni a tagjaimat, felállni a székből és egyáltalán valami mással foglalkozni pár percre. Kibillenteni magam az adott szituációból, felfrissülni, majd újult erővel belevágni.

A minap egy megbeszélésen mégsem tettem ezt. Több, mint 2 órát beszélgettünk egy huzamban. A második óra már nehéz volt, komoly erő és türelemtartalékokat kellett mozgósítanom, hogy igazán tudatosan ott tudjak lenni, produktívan, fókuszáltan. Azért nem kértem szünetet, mert benne voltunk nyakig egy témában, és nem lett volna jó megszakítani a folyamatot.

Utólag tudatosult bennem, hogy miért nem állítottam le a beszélgetést: értelme volt, olyan új információt adott nekem, amit nagyon értékesnek gondolok. Márpedig én így működöm: ha valaminek látom értelmét és hasznát, akkor bizony igazán odateszem magam.

Fel kell azonban hívnom a figyelmet egy fontos követelményre. Nekem volt tartalékom, hogy plusz türelmet és energiát használjak. Kipihent voltam akkor, volt tehát miből gazdálkodni, mit előhívni és hadrendbe állítani. Lemerült elemekkel viszont nincs energia.

Neked van ilyen tartalékod?