A napi teendőm listáján ott figyel egy Agypihentetés elem (is).

Ilyenkor felteszem az ipari fülvédőmet, hogy kizárjak minden zajt, leülök általában az ágyamra, becsukom a szemem, és negyven szép lassú levegővételen át megpróbálok csak a légzésemre, a testemre figyelni, és kizárni minden más gondolatot a fejemből.

Általában nap közepén szoktam agypihentetni, hogy az addig felgyűlt feszültség, újdonságok, történések tudjanak ülepedni kicsit. Ezáltal a délutánt frissebben, fejfájás nélkül tudom kezdeni. Sokkal produktívabb vagyok így.

Eddig a megszokott napi rutin.

Fel kell(ene) ismerni azonban azokat a helyzeteket is, amikor máshogy is megélhető ez az agypihentetés, az eredeti metódust kicsit megtekerve is elérem a célomat vele.

Ez történt a minap, amikor a fürdőszobába vetődtem nap közben, ahol éppen dolgozott az elöltöltős mosógépünk. Egy pillanatig megigézve bámultam a pörgő színes ruhadarabokat. Mikor rájöttem, hogy már másodpercek óta csodálom a látványt gyorsan cselekedtem: a kilépős törölközőnket összehajtogatva a mosógép elé tettem, leültem rá, és hagytam magam továbbra is elveszni a kavalkádban. Továbbfűztem a helyzetet, felismerve, hogy ez bizony tökéletes lesz a napi agypihentetésemre: indult a légző gyakorlat, és a gondolatok elengedése.

Az i-re a pontot pedig az tette fel, amikor a fázós kezemet meg tudtam melengetni a gépben lötyögő langyos víztől átmelegedett üveg ajtóra téve. Pompás volt!

A tanulságom pedig, hogy gyors helyzetfelismeréssel és cselekvéssel a napi rutintól eltérve is el tudom érni a céljaimat.

Legközelebb is le fogok ülni a mosógép elé.

Originally posted on LinkedIn